Bemutatkozás
Hollósi Szabolcs vagyok. Diplomáim szerint településmérnök, szociológus. Leginkább fejlesztő, újító szakemberként tekintek magamra, aki inspirálni próbál másokat. A két gyönyörű kislányomat is, és ők is engem. Bárhol is dolgoztam, bármely munkakörben, a közös nevező az EMBER és az EGYÜTTMŰKÖDÉS volt.
Répcelakról indultam. Szüleimtől stabil értékrendet (amelyben egymás tisztelete kiemelten fontos) és a mindig jobbra törekvés szemléletét kaptam örökül.
Már a babakocsiban magamba szívtam a sportszeretetet is, és ez végigkísérte egész eddigi életemet. 22 éven keresztül voltam igazolt labdarúgó harmadosztályban és egyéb amatőr csapatokban, 6 évig elnököltem egy szombathelyi sportegyesületet, és egy évet a megyei sportirányításban is eltöltöttem az MLSZ Vas Megyei Versenybizottsági Elnökeként. A magyar sport szenvedélyes szurkolója vagyok, függetlenül a sportágtól. Mára már a hobbim a megélhetésem részévé is vált, a DISC viselkedési stílus és az MTQ modell sport alkalmazásainak köszönhetően.
Életemben mindig fontos szerepet játszottak azok a mentorok, akik finoman terelgetették utamat. Közülük az életpályám alakulása szempontjából Rechnitzer János professzor volt a legmeghatározóbb. Tőle már az 1990-es évek első felében Győrben innovációról, regionális politikáról, területfejlesztésről tanulhattam. Később ezekre és az ELTE-n az Enyedi György által alapított szociológus képzés alapjaira támaszkodva válhattam területfejlesztő szakmám egyik úttörőjévé.
Féléves angliai nyelvtanulást követően (ahol az Ilsington Villa játékosa voltam Sabby Raven néven :-) multinacionális cégnél (ahol a holland menedzserem révén megismertem a coach típusú vezető működését, bár akkor még nem így nevezték) szereztem tapasztalatokat, majd az ezredfordulótól kezdve csaknem két évtizedet dolgoztam a területfejlesztés, EU-s projektek világában, ebből 15 évet társas vállalkozásban, ahol megtapasztalhattam a vezetői lét minden szépségét és kihívását is.
Több mint 600 projektet valósítottunk meg főként a Nyugat-Dunántúlon, munkánk kézzelfogható nyomai megtalálhatóak középületeken, környezetvédelmi infrastruktúrákon, városi tereken. Igyekeztem az együttműködési kultúra fejlődéséért is sokat tenni. Nemzetközi projektekben bejártam Európát Olaszországtól az Északi sarkkörig (a koronavírus járvány óta ezek az emlékek felértékelődtek).
Édesapám 2013-as halálával bekövetkezett nehéz élethelyzet döbbentett rá, hogy az emberek, vállalati és sportcsapatok, közösségek fejlesztése már jobban érdekel, mint a beruházások, projektek menedzselése, nagy rendszerek reformálása, amelyekben kevesebb a személyes ráhatás lehetősége.
Tudatosan készültem a váltásra sokféle képzéssel, önmagam fejlesztésével (tréner, üzleti coach, viselkedési stílus tanácsadó, munkavállalói élményfejlesztő, sportpszichológia képzés az FC Barcelonánál). Ezzel egy véget nem érő izgalmas utazásra indultam, amely közben egyre több útitársat is szerzek magamnak, amit igazán élvezek. Pár év szünet után már visszakacsintgatok a területfejlesztésre is, és élvezem a több lábon állás és a szabadság sokszínű opcióit.
2013-ban a fejlődést választottam a Hankiss Elemér (akivel volt szerencsém együtt dolgozni a Találjuk ki mozgalmában) által "Az emberi kaland" c. könyvében írt opciók közül: „Tekintsük a halállal való találkozást egzisztenciális válaszútnak, ahol az emberek elindulhatnak a belső növekedés és az életminőség emelkedése felé, vagy pedig a változást megakadályozó magatartást és stratégiát alakíthatnak ki, amely konverzálja személyes életüket és társadalmi környezetüket."
Megosztás